2009. július 12., vasárnap

Gyerekekre hangolva

Mostanában egy új rítust alakítottunk ki Ágnes leányommal a délutáni elalváshoz. Amikor az álmosság jeleit látom rajta, Hajtka mei tai hordozónkban a hátamra kötöm, és addig sétálgatok vele az udvaron és a lakásban, amíg elalszik. Ez idő alatt én sem unatkozom: általában valamilyen gyermekneveléssel kapcsolatos könyvet olvasgatok. Röpke egy hét alatt Gary Chapman és Ross Campbell: Gyerekekre hangolva c. könyvét olvastam ki ily módon. Éppen a mai altatás ideje alatt értem a végére, és gondoltam, hogy megosztok pár gondolatot blogom olvasóival, hátha másnak is kedve támad elolvasni a könyvet.
A szerzőpáros főként arról értekezik, hogy az öt szeretetnyelvet hogyan lehet használni a gyermekünk nevelésében (és nemcsak). Az öt szeretetnyelv a testi érintés, az elismerő szavak, a minőségi idő, az ajándékozás és a szívességek. Gyermekeinknek szükségük van arra, hogy mind az öt nyelven éreztessük velük szeretetünket, de különösen arra, hogy a domináns szeretetnyelvükön rendszeresen beszéljünk hozzájuk. Így tudjuk csak megtölteni újból és újból kiürülő szeretet-tankjukat. A könyv elolvasása után meggyőződtem róla, hogy valóban érdemes felfedezni gyermekeink, házastársunk, barátaink szeretetnyelvét, és ezáltal úgy kifejezni irántuk való szeretetünket, ahogyan ők a legjobban megértik. Azt hiszem sokszor esünk abba a csapdába, hogy "a magunk módján" szeretünk, úgy, ahogyan mi jónak gondoljuk, ahogyan képesnek gondoljuk rá magunkat. Pedig az igazi, önzetlen szeretet a másik módján való szeretés: az, hogy a másik szükségletei szerint, és nem a magunk elképzelése szerint juttatjuk kifejezésre szeretetünket.
A könyv írói a tanulás és szeretet, illetve a harag és szeretet összefüggéseit is felfedik.
A könyvet mindenkinek ajánlom, aki tartalmas, építő olvasnivalóra vágyik.

Nincsenek megjegyzések: