Kell-e fejleszteni a kisgyermeket?

Sok mai kisgyermeket és szüleit nézve, el kell könyvelnünk, hogy a mai világra egyre inkább jellemző versenyszellem, teljesítmény orientáltság őket sem kímélte meg. A világ nyomásának engedve, egyre több szülő gondolja úgy, hogy már pici kortól meg kell alapoznia gyermeke jövőjét, ezért az alig pár hónapos, egészséges babát minden rendelkezésére álló eszközzel fejleszteni próbálja, esetleg különböző fejlesztő foglalkozásokra hordja, később pedig feltétlenül elvárja, hogy az óvodában minimum angolul tanuljon, de legalább egy új énekkel és egy új mondókával a tarsolyában menjen haza minden nap.
Felgyorsult a világ, de nem biztos, hogy a kisbabáknak, kisgyermekeknek is a világgal együtt kell gyorsulni. Nekik az a legjobb, ha engedjük őket a saját ütemükben kibontakozni. Minden fejlesztő célzatú foglalkozás nélkül is tudnak fejlődni, sőt, így tudnak fejlődni igazán. Ha rájuk bízzuk, szépen lassan kinyílik előttük a világ. Lássuk csak, hogyan.
Mozgásfejlődés: az évtizedek óta bevett gyakorlat sok helyen még mindig az, hogy a kisbabát a szülők a kiságyban tartják a nap legnagyobb részében, majd pedig elvárják, hogy mielőbb megtanuljon ülni. Ha pedig már betöltötte a hat hónapot és még nem ül, akkor segítenek rajta: párnákkal körberakva, kitámasztva ültetik. A rácsos kiságy azért is jó, mondják, mert a baba a rácsokba kapaszkodva megtanul majd felállni. És ha ez sikerült neki, akkor hosszú hetekig, hónapokig, kézen fogva vezetgetik, hiszen így tanul meg járni. Nos, ezekre mind semmi szükség. Nem kell a babát sem ültetni, sem vezetni, sőt, járókába sem kell tenni (ez kimondottan káros!!) Ha a rácsos kiságy vagy a 2*2 méteres babakarám helyett úgy négy hónapos korában letesszük a földre, akkor miután a kisbaba rájött, hogy hogyan kell átfordulni hátról hasra és vissza, megtanul gurulni, és így fedezi fel a rendelkezésére álló teret. Később pedig megtanulja felemelni a fenekét és mászni kezd, majd ülni is megtanul. A felállást-járást úgy sajátítja el, hogy a bútorokba kapaszkodik, előbb a bútorok mentén próbál haladni, majd azokat elengedve is megtesz egy-két bátortalan lépést, végül pedig önállóan is járni fog. Az a lényeg, hogy a kisbabának mindig nagyobb tér álljon a rendelkezésére, mint amennyit ő be tud mozogni, ne legyen egy szűk térbe bezárva. Lehet, hogy így hat hónapos kor helyett csak nyolc hónapos korában fog ülni, és nem egy évesen, hanem tizennégy hónaposan fog járni, de ez egyáltalán nem baj. Engedjük a maga ütemében fejlődni!
Értelmi fejlődés: akárcsak a mozgásfejlődés, az egészséges kisbabák értelmi fejlődése is végbemegy magától, ha hagyjuk. Mindent megtanulnak a maga idejében. Fölösleges a három hónapos kisbabának fejlesztő célzattal szókártyákat, képeket mutogatni, a 2-3 évest rajzolni, festeni tanítani, vagy a 4-5 évest számolni, olvasni, írni tanítani, vagy netán angol órára járatni. A kisbabánk abból tanul a legtöbbet, ha velünk lehet, részt vehet napi tevékenységeinkben. Nem szükséges minden fejlesztő célzatú játékot megvennünk neki, a fél napot a játszószőnyegen töltenünk vele, hanem inkább vigyük magunkkal és amennyire lehet, végezzük vele együtt hétköznapi feladatainkat. Amikor nagyobb és érdekelni kezdi a rajzolás, festés, engedjük kibontakozni. Ne mutassuk meg neki, hogy hogyan „kell” fát rajzolni, és ne mondjuk azt neki, hogy a fák törzsét barnára „kell” festeni. Miért baj az, ha a fa törzsét lilára festi, a napot pedig rózsaszínre? Ne öljük meg benne a kreativitást a felnőttek által alkotott szabályokkal. Ha kifestős könyvet veszünk is neki, legalább ne olyat vegyünk, amelyikben az egyik oldalon mutatja, hogy milyen színűre kell festeni a képet. Adjunk a kezébe ceruzát, zsírkrétát, vízfestéket, gyurmát, ha érdekli, és engedjük őt, hadd fedezze fel, hogy hogyan kell ezekkel bánni. Mutassunk meg neki dolgokat, de ne tanítsuk.
Az idegen nyelv tanulásának is eljön az ideje, de semmiképpen nem 4-5 éves korban. Ebben az időszakban az anyanyelv tanulása a legfontosabb. Ha már kicsi korban több nyelvet tanul egy gyermek, fennáll a veszélye annak, hogy egyiket sem tanulja meg igazán, szókincse pedig szegényes lesz.
Kell-e tehát fejleszteni a kisgyermeket? Nem szükséges. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell vele foglalkozni, el kell őt hanyagolni, hanem csak azt, hogy amikor együtt vagyunk, ne fejleszteni akarjuk, hanem csak játsszunk, és élvezzük egymás társaságát.

A téma iránt érdeklődőknek ajánlom Vekerdy Tamás pszichológus könyveit.

(a cikk a szatmar.ro baba-mama rovata számára íródott)